Kirekesztve

<p>Kirekesztve</p><p>Vágy</p><p>Az éj sötétjének színébe borult Addigi szenvedélyes fénylõ lelkem Otthonom nélkül a világ egy torzult Kietlen képével álltam szenben Nem maradt senki, aki értem jönne Nem maradt semmi énnekem Eltûnt minden, amit szerettem Elvették tõlem az életem</p><p>Sírni akartam, mert úgy éreztem Homályosan csillog a két szemem Messzire szálló égboltra néztem A csillagok miért fordultak ellenem Mert ugyanezt láttam egy másik helyrõl Úgyanígy tekintettek énfelém Mégis az érzés egy ördögi módon A szívembe hasít mint a rettegés</p><p>Vágy, haragom nélüli Vágy, de fájdalmasan...</p><p>Vágy, haragom nélüli Vágy, de fájdalmasan</p><p>Irgalmatlan feledések árán Eljutottam egy másik világba Az egyedüllét uralta szívem Mint soha nem múló, könyörtelen álom! Álom!</p><p>Vágy, haragom nélüli Vágy, de fájdalmasan</p>