Fénytelen Lét

Őrzők szava a sors ajtaját,
Emberségben és az álmon át,
Nyitja s zárja szüntelen,
Az egeket perzselő félelem,

S ha eljön a perc hogy majd meghalok,
S a lelkem csillaga már nem ragyog,
Elfogy az életem minden méze,
Arra gondolok te még élsz-e,

Ember szégyene meztelenség,
Csillagok daca fénytelenség,
Ne hagyj még el, tájékozó élet,
Ha szégyenem, dacom újra éled,

Tanítson csókolni hideg ajkad,
Rágd meg, s köpd ki arcomat,
Tüzes öled ébreszt s altat,
Butít, s vakít az alkonyat,

Akarja még forró szívem,
Látni tested szégyentelen,
Téged ki mindenkié voltál,
S mégis érintetlen oltár,

Tanítson csókolni hideg ajkad,
Rágd meg, s köpd ki arcomat,
Tüzes öled ébreszt s altat,
Butít, s vakít az alkonyat.