Felszentelés

Már nem csak látom
Én értem is a világot
Nem csak az embert
A mindenhatóságot

Nincs test nincs lélek
Nincs megbonthatatlan egység
Testem csak hús a csonton
Mely megváltja öngyilkos álmom

S ha majd eljõ a perc, hogy az életem
Saját kezemmel bobjam el
Bûnöm az Isten szemébe köp
S keserû szívem örök békét nyer.

A tükörben hóhérom szemét látom
Bûnös testem felszentelem
Bûnök mocska a hamis kegyelet
Új utat vág s mossa kezem

A birtokolt világ kivet engem
Hol nincs erkölcs ott nincs remény
Hol az egyház minden gondolat ellen
Emberek vérével védi hitét

Kezemet szívemre teszem
S elhatalmasodik rajtam egy gondolat
Életem miden rezdülése
Mennyiszer bántott meg másokat

Várom a béke perceit
Hisz boldog tudom csak akkor leszek
Ha az élet kegyetlenségeit
A temetõ csendje váltja fel