Fantomlány

A föld gyomrából elõtör a tûz
A kékes fénybõl elölép egy szûz
Az ég megmozdul, megtörnek a fák
S a föld megszüli fantom leányát
És hív... engem hív...

A ködszinû kezén attetszõ az ér
Nagykabátját kölcsönzi az éj
Zöld szemébõl vissza néz egy árny
Dús ölében megterem a nyár
És hív... engem hív...

Fantomlány
A testem ma égni kíván
Nem mehetsz el, fantomlány
Ne tépd a vágyamat szét
Csak most maradj még egy vad fantom éjszakát...

Fantomlány
A testem ma égni kíván
Nem mehetsz el, fantomlány
Ne tépd a vágyamat szét
Csak most maradj még egy vad fantom éjszakát...

Fantomlány
A testem ma égni kíván
Nem mehetsz el, fantomlány
Ne tépd a vágyamat szét
Csak most maradj még egy vad fantom éjszakát...

Fantomlány
A testem ma égni kíván
Nem mehetsz el, fantomlány
Ne tépd a vágyamat szét
Csak most maradj még egy vad fantom éjszakát...
Egy vad fantom éjszakát...